Csókolom, megérkeztem,
Por utánam, köd előttem,
De azt jól látom még, hogy
Ön mindig olyan szép, mint
Akkor minden reggel.
Reszket még a hajnal,
Nedves fűben, vizes talppal,
Sétál még a szél,
Lassan nyugovóra tér,
Csókot vált a nappal.
Tudják jól a gyárak,
hogy az illatától vágynak,
hiszen nincsen olyan kép,
Amin ő ne lenne szép,
Mint akkor minden reggel.
Lassan léptem, hogy jól lássam,
Mosolyától rabbá váltam,
Mert most is tudom még,
hogy ő mindig olyan szép,
Mint akkor minden reggel.
Elméláztam éjjel,
Csillagok közt szenvedéllyel
Nézett rá a hold, mert ő is tudta jól,
hogy milyen minden reggel
Csókolom, megérkeztem,
Közben idősebb is lettem,
De nem fakul a kép, hogy
Ön mennyire szép volt,
Akkor minden reggel.
Ébred már a város,
Olykor minden szívre káros,
De azt jól tudja rég, hogy
Ön mindig olyan szép volt,
Akkor minden reggel.
Öpüyorum
Öpüyorum, yaptım.
Arkam toz, önüm sis.
Ama görüyorum,
Hep güzelsin,
Her sabah gibi.
Şafak söküyor.
Islak çimde, ıslak ayakla.
Rüzgâr hâlâ esiyor,
Yavaşça uykuya gidiyor,
Güneşle öpüşüyor.
Fabrikaların farkındalar.
Onlarda onun kokusu var.
Çünkü hiç fotoğraf yok.
Olsa iyi olurdu,
Her sabah gibi.
Onu iyi görmek için yavaşça yürüdüm.
Gülüşüne tutuklandım .
Ama yine biliyorum,
O hep güzel,
Her sabah gibi.
Geceye daldım,
İstekle yıldızların arasında.
Ay ona baktı, çünkü o iyi biliyordu,
Her sabahki gibi.
Öpüyorum, yaptım.
Biraz daha büyük oldum,
Ama resim gözden kaçmadı.
Nasıl güzel olduğun,
Her sabahki gibi.
Şehir uyanıyor,
Bu kalbe zararlı;
Ama o iyi biliyor.
Sen güzeldin,
Her sabahki gibi.